1995. évi XCVI. TÖRVÉNY

a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről

1995. évi XCVI. törvény

a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről1

Az Országgyűlés

a biztosítottak érdekeinek védelme,

az öngondoskodás ösztönzése, a biztosítás és a biztosítóintézetek iránti bizalom növelése,

a biztosítás és a biztosítóintézetek nemzetgazdaságban betöltött szerepének erősítése,

a magánbiztosítási rendszer működőképességének, megbízhatóságának, a biztosítási szolgáltatások garanciáinak fokozása,

a biztosítási tevékenység egységes, a vállalkozás szabadságát, a piaci szereplők versenyképességét és versenyegyenlőségét garantáló szabályozása,

a befektethető alapok bővítése,

a biztosítási rendszer megbízható működését szolgáló egységes állami biztosításfelügyeleti rendszer továbbfejlesztése,

a biztosítók kármegelőzésében vállalt szerepének elősegítése

érdekében a következő törvényt alkotja:

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény hatálya

1. § (1) E törvény hatálya - a 2. §-ban foglaltak kivételével - kiterjed:

a) a belföldön folytatott biztosítási és azzal közvetlenül összefüggő,

b) a biztosításközvetítői és a biztosítási szaktanácsadói,

c) a külföldi székhelyű biztosítóintézet magyarországi képviselete által folytatott

tevékenységre, valamint

d) a belföldi által külföldi biztosítóval kötött biztosítási szerződésekre.

(2) E törvény rendelkezései a belföldi biztosítóintézet (a továbbiakban: biztosító) külföldön végzett biztosítási, illetve biztosítói képviseleti tevékenységére csak abban az esetben terjednek ki, ha a tevékenység helye szerinti ország jogszabálya vagy nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik.

2. § (1) E törvény hatálya nem terjed ki:

a) a társadalombiztosítási tevékenységre,

b) azon ellátási, támogatási és segélyezési célokat szolgáló intézmény tevékenységére, amely a rendelkezésre álló eszközök mértékétől függően nyújt szolgáltatást, és amelynél a tagsági díjat átalányként határozzák meg,

c) a biztosítás azon módszerére, amelyben a veszélyközösség tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy ha a veszélyközösség tagjának meghatározott káresemény folytán anyagi szükséglete keletkezik, azt egymás közt utólag felosztják, és a tagokra kiróják a rájuk eső részt (felosztó-kirovó rendszer),

d) az állami megbízásból vagy állami garanciával végzett exporthitel-biztosítási tevékenységre,

e) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak tevékenységére,

f) a gépjárművek kötelező felelősségbiztosítási rendszeréhez kapcsolódó Gépjármű Felelősség-biztosítási Kárrendezési Alap kezelésére, valamint a nemzetközi Zöld Kártya Egyezményből eredő feladatok ellátására.

(2) Az (1) bekezdés a) és e) pontjában foglaltak nem érintik a biztosító arra vonatkozó jogosultságát, hogy külön törvényben meghatározott szolgáltatásokat teljesítsen a társadalombiztosítás és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak számára.

(3) Nem terjed ki e törvény hatálya az egyébként biztosítási tevékenységnek minősülő és az 1. számú melléklet A. részének, 18. ágazatába sorolandó segítségnyújtási tevékenységre, ha azt valamely nem biztosítónak minősülő intézmény - a nemzetközi egyezmények által meghatározott feltételek alapján már e törvény hatálybalépése előtt is - végezte.

Fogalmak

3. § E törvény alkalmazásában

1. befolyásoló részesedés:

a) az olyan közvetlen vagy közvetett tulajdon egy vállalkozásban, amely összességében a szavazati jogok legalább tíz százalékát biztosítja, vagy

b) olyan helyzet, mely a vállalkozásban jelentős befolyást tesz lehetővé, különösen, ha a vállalkozás döntéshozó, ügyvezető és felügyelő szervei és testületei tagjainak többségét a tulajdonos kinevezheti, vagy elmozdíthatja, vagy szerződés alapján döntő üzleti befolyást gyakorolhat arra a vállalkozásra, amelynek részvényese vagy tagja. A befolyásoló részesedés nagyságának megállapításakor a közvetlen és a közvetett tulajdont (összeadással) egybe kell számítani;

2. belföldi, külföldi: akit/amit a devizajogszabályok devizabelföldinek, illetve devizakülföldinek minősítenek;

3. biztosítási ág: a biztosítások kockázati ismérvek alapján elhatárolt két fő csoportja: nem-élet- (1. számú melléklet) vagy az élet- (2. számú melléklet) biztosítási ágak;

4. biztosítási ágazat: a biztosítások biztosítási ágon belüli azonos, illetve egymáshoz hasonló kockázatok alapján elhatárolt alcsoportja;

5. biztosítási módozat: meghatározott biztosítási kockázatokra kidolgozott feltétel- és teljesítési rendszer;

6. biztosítói ügymenet kihelyezése: a biztosítási ügykezelés valamely részének, így különösen az üzletszerzési, állománykezelési, a kárrendezési, a számviteli vagy a vagyonkezelési tevékenységnek a biztosító megbízásából más jogalany által történő végzése;

7. biztosítottak érdekének védelme: a biztosítási szolgáltatások anyagi biztonságának védelme, valamint a biztosítottak jogi biztonságának megóvása;

8. bruttó biztosítási díj: a biztosítási szerződésben (egyesületi alapszabályban) megjelölt és pénzben kifejezett azon ellenérték, amely a kockázati díjon túlmenően a biztosító működéséhez szükséges költségek, ráfordítások és a nyereség fedezetét is tartalmazza;

9. együttbiztosítás: díj ellenében szerződésben előre meghatározott biztosítási kockázatokkal összefüggő kár bekövetkezése vagy megadott feltétel elérése esetére több biztosító által közösen, írásban előre rögzített arányok mellett teljesítendő szolgáltatások nyújtása és a kötelezettségvállalás mértékének megfelelő tartalékok biztosítónként elkülönített képzése és kezelése;

10. értékkövetés: a biztosítás díjának és a biztosítási összegnek - a kárgyakoriságtól függetlenül - az árszínvonal változásához évente egy alkalommal történő hozzáigazítása;

11. feltőkésítési szerződés: amelyben az előre meghatározott egyszeri vagy rendszeres befizetések ellenében a kötelezett olyan kötelezettségeket vállal, amelyek időbeli tartama és összege egyértelműen meghatározott;

12. induló tőke:

a) a törvény hatálybalépése után alakuló biztosító egyesületek induló tőkéje a tagok által belépéskor befizetett - az alapszabályban rögzített mértékű - egyszeri hozzájárulások összege, amelyből a tagok csak az egyesület feloszlatásakor, illetve megszűnésekor részesedhetnek, az alapszabály szerinti mértékben,

b) a törvény hatálybalépése előtt alakult, biztosítási tevékenységet folytató egyesületek 1996. január 1-jei induló tőkéje,

1. ha az egyesület éves beszámolóját a 157/1992. (XII. 4.) Korm. rendelet alapján készítette el, akkor az 1995. december 31-i mérlegében szereplő induló tőke,

2. ha az egyesület éves beszámolóját a 182/1991. (XII. 30.) Korm. rendelet alapján készítette el, akkor az 1995. december 31-i mérlegében szereplő jegyzett tőke

összege;

13. jegyzett tőke, saját tőke: a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 26. §-ának (1)-(3) bekezdésében foglalt meghatározás szerint;

14. kockázati díj: a szerződés szerinti biztosítási díj azon része, amely az átvállalt kockázat ellenértéke;

15. kötvénykölcsön: az életbiztosítási jogviszony alapján a biztosító által a visszavásárlási összeg (Ptk. 565. §) erejéig kamatozó kölcsön formájában nyújtható - pénzintézeti tevékenységnek nem minősülő - szolgáltatás, amelyet a felek legkésőbb a biztosítási esemény bekövetkeztekor vagy a szerződés megszűntekor számolnak el;

16. közvetett tulajdon: egy vállalkozás (a továbbiakban: eredeti vállalkozás) tulajdoni hányadainak, illetve szavazatainak a vállalkozásban tulajdoni részesedéssel, illetve szavazatokkal rendelkező más vállalkozás(ok) (a továbbiakban: köztes vállalkozás) tulajdoni hányadain, illetve szavazatain keresztül történő - a 8. számú melléklet szerint figyelembe vett - birtoklása vagy gyakorlása;

17. maradékjogok: az életbiztosítási szerződés feltételeiben meghatározott azon jogok, amelyek a díjfizetés elmaradása, illetőleg a szerződésnek a biztosítási összeg kifizetése nélküli megszűnése esetében fennmaradnak;

18. minimális biztonsági tőke: a tevékenység megkezdésekor és folytatásakor felvállalt kockázatokból adódó kötelezettségek teljesítésére szolgáló tőkerész;

19. mintafeltétel: az Állami Biztosításfelügyelet (a továbbiakban: Felügyelet) vagy a biztosítók szakmai érdekképviselete által kidolgozott és a biztosítók által külön engedélyeztetés nélkül is terjeszthető biztosítási szerződési feltétel;

20. módozatterv: egy meghatározott veszélyközösségre kialakított, a biztosító által terjeszteni kívánt szolgáltatási rendszer alkalmazhatóságáról kidolgozott terv, amely tartalmazza a szerződési feltételeket, a díjkalkulációt és az eredménytervet;

21. organizációs tőke: a működéshez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítására szolgáló tőkerész;

22. szavatoló tőke: a biztosító, a 78. § (1) bekezdése szerint korrigált saját tőkéje, amely arra szolgál, hogy a biztosító akkor is teljesíteni tudja kötelezettségeit, ha erre a beszedett díjak, illetve a biztosítástechnikai tartalékok nem nyújtanak fedezetet;

23. technikai kamatláb: az a kamatláb, amellyel a biztosító az élet- és járadékbiztosítási díj, illetve a baleset- és felelősségbiztosítási járadék megállapításakor kalkulál;

24. többlethozam: a matematikai tartalékok befektetése hozamának és a technikai kamatláb felhasználásával számított, a biztosítottnak odaígért hozamnak a különbsége;

25. vagyoni biztosíték: pénzintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzösszeg (pénzbeli letét, illetve az állam vagy a pénzintézet által kibocsátott vagy garantált, a letétbe helyezéstől számított hat hónapnál hosszabb lejáratú, azonnal beváltható vagy értékesíthető, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírletét) vagy bankgarancia;

26. veszélyközösség: az azonos vagy hasonló kockázatnak kitett személyek csoportja;

27. viszontbiztosítási tevékenység: a biztosítási tevékenységet folytató által vállalt kockázat egy részének vagy egészének szerződésben előre meghatározott feltételek alapján, díjfizetés ellenében más biztosító által történő átvállalása.

A biztosítási tevékenység, a biztosításközvetítő és a biztosítási szaktanácsadói tevékenység alapfeltételei

4. § A biztosítási tevékenység biztosítási szerződésen, jogszabályon vagy tagsági jogviszonyon alapuló kötelezettségvállalás, mely során a biztosító megszervezi az azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek közösségét (veszélyközösség), matematikai és statisztikai eszközökkel felméri a biztosítható kockázatokat, megállapítja a kockázatvállalás ellenértékét (díját), meghatározott tartalékokat képez, a létrejött jogviszony alapján a kockázatot átvállalja, és teljesíti a szolgáltatásokat.